Mint a szociális bizottság elnöke, az állami költségvetési funkciókon belül a társadalmi és jóléti szolgáltatások funkcionális kiadásaival szeretnék először foglalkozni. Nos, az államháztartás konszolidált funkcionális kiadásait bemutató táblázat pontosan kimutatja, hogy a konszolidált adatok alapján a szociális szektor – a nyugellátások kivételével - 35 milliárd forinttal kevesebből gazdálkodhat mint tavaly, vagyis nominálisan 35 milliárd a megszorítás de az időközben bekövetkezett infláció miatti összes reálérték csökkenés: 105 milliárd forintot tesz ki.

Igen, jól hallották: 105 milliárdos elvonással számol a költségvetés tervezete. Ezek után talán érthető, hogy az Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság elnökeként teljesen elfogadhatatlan a költségvetés tervezete. De nézzünk egy másik globális adatot. Ugyanez a mutató GDP arányosan – már a nyugellátásokat is beleszámítva – 18%-ról egyetlen év alatt 17%-ra csökken. Természetesen fiskális szemmel nézve gazdasági szakemberek vagy például az IMF nyilván örül ezeknek a számoknak; és legyünk őszinték, lehetne ez egy pozitív versenyképességi jelző is, ha egy olyan év elé néznénk, amikor a lakosság egészére nézve pozitív folyamatok indulnak el és mindenki több anyagi lehetőséghez jut. De sajnos ez nem így van. Az adóváltozások következtében csak az adózók 40%-a mondhatja el, hogy többletforrásokhoz jutatta a kormányzat őket és természetesen ez a 40% is erősen differenciált. Az alacsony, átlagos, vagy épp átlag fölötti jövedelmekkel rendelkező egy-két gyermekes családok 10.000 Ft-os többletjövedelme szinte meg sem érezhető, míg a milliós fizetéssel rendelkező több gyermekes családok negyedmillió forintnál nagyobb kedvezménye már igen jól érzékelhető. A következő évben az adózó társadalom 60%-nak egy helyben maradó, vagy csökkenő jövedelme a folytatódó hitelválságra való tekintettel katasztrofális szociális helyzeteket idézhet elő még akkor is, ha közben létrejön több tízmilliárdos összeg felhasználásával az Állami Eszközkezelő Társaság amelynek költségeit egyébként nem tartalmazza az előttünk lévő törvénytervezet. Magyarul egy szociális válság idején csökkenti a kormány a szociális kiadásokat. Ebben pedig semmi pozitívum nincs, sőt ez a legkeményebb arcul csapása az embereknek.

Ehhez a megszorító csomaghoz kell sorolnom a Lakásügyek, települési és közösségi tevékenységek és szolgáltatások című funkciót, mely ugyan 1%-al 5 milliárd forinttal bővül, de ez komoly reálérték csökkenést jelent és GDP arányosan 0,12 századdal csökken ez a funkcionális kiadás is.

Nos, ezek a fő számadatok. Mit jelent mindez a társadalomra nézve. A Fidesz elsősorban a bevételi oldalon jelentkező adópolitikájának és a kiadási oldal szociális területén jelentkező elvonásnak köszönhetően a magyar társadalmat véglegesen kettészakítja. Ahelyett, hogy a nemzeti együttműködés keretében lehetőségéhez jutatná az adózó társadalom 60%-át – és itt hangsúlyozom az adózó, dolgozó osztályról beszélek – ehelyett még kilátástalanabb helyzetbe hozza őket. És ez érvényes a szociálisan rászoruló tömegek azon részére is akik – és ezt megint aláhúznám – önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. Pl. a megváltozott munkaképességűek, a fogyatékkal élők.

A magyar társadalom abban a tudatban szavazott a Fidesz-KDNP konglomerátumra, hogy a következő évet már jobb, biztatóbb körülmények között éli meg. Ám ebben a kiváltságban csak a társadalom felső 10% részesülhet. Nemzetünk jelentős része már tűréshatárának végére ért. Elfogytak tartalékai és most a Fidesz elveszi a reményüket is. Különösen érvényes és fájó számunkra ez a fiatalság tekintetében, amely teljesen perspektíva nélkül marad. Hiszen ők azok, akik munkába állásukkor alacsony vagy jó esetben közepes bért kapnak és ők azok, akiknek nem három gyermekesként kezdik pályakezdő éveiket. Számukra egy teljességgel elérhetetlen jövőnek tűnik félmilliós vagy milliós jövedelmű, több gyermekes családdá válniuk, ugyanis idáig el is kéne jutniuk, ezt meg is kéne alapozniuk a jövőre csökkenő vagy jó esetben - reálértékben csökkenő bérükből. Ez nyilvánvalóan lehetetlen. Nem marad más választásuk, mint a külföldi munkavállalás, kivándorlás. Számomra ez a legborzasztóbb része a most elénk kerül költségvetési tervezet társadalmi hatásainak. A tömeges elvándorlás a nemzetünk jövőjét pecsételheti meg. Ez a költségvetés ilyen formában mindössze annyit jelent a nemzet fennmaradása szempontjából, hogy nem 50, hanem 51 év múlva omlik össze végérvényesen a társadalmunk és államunk.

Most szeretnék néhány szót szólni a kiemelt előirányzatok összegeinek áttekinthetőségéről is. A már előttem felszólaló Nyikos László képviselőtársamhoz hasonlóan szomorúan kell megállapítanom, a költségvetés szociális területén is, hogy a több tíz vagy százmilliárdos tételek mellé, mögé nincs semmilyen részadat, számítási módszer feltüntetve sem a fejezeti felsorolásnál, sem az indoklásban.

Csak egyetlen könnyen érthető példát mondok: A családi pótlék összege 7 milliárd forinttal csökken, 357 milliárdra. Miért? A törvény indoklásából nem tudhatjuk meg. Egyébként alapvető ismereteink birtokában sejtjük, hogy a csökkenő gyereklétszám okán tud spórolni a magyar állam. Kérem szépen, alapvető kötelessége lenne a költségvetésnek bemutatni, hogy például egy szociális kiadás milyen mértékben köszönhető az igénybe vevők létszámának változásában vagy milyen mértékben köszönhető például törvényi változásnak. A megalapozott döntéshez ez megkerülhetetlen. Ebben a konkrét esetben egy „csekély” 357 milliárdos összegnek nem látjuk a hátterét. Ráadásul ez a számítási háttér rendelkezésre áll, mert nyilvánvalóan kiszámolták valami alapján. Ha csak annyit leírtak volna, hogy várhatóan 3500 fővel csökken a családi pótlékban részesülő családok száma, már megalapozottabban lehetne dönteni az összegről. A szörnyű tehát az, hogy az államigazgatás számára rendelkezésre álló adatot, nem lehet egy öt perces munkával beilleszteni a költségvetésbe!

Sajnos idő hiányában nincs időm belemenni a részletekbe, de mindenképp el kell mondanom, hogy a törvény fejezeti indoklásaiban elképesztő általánosságok és arcátlanságok is le vannak írva. Idézek egy mondatot: A kormányprogramban célként szerepel a családok erősítése, a gyermekvállalás támogatása a fogyatékossággal élők és családtagjainak támogatása valamint a kilátástalan helyzetbe került családok támogatása. Nos, hogy is hangozhatna helyesen például ez a mondat: A kormányprogramban célként szerepel a gazdag családok erősítése a gazdagok gyermekvállalásának támogatása a fogyatékossággal élők és családjaik támogatása - vagyis az ápolási díj 28500Ft-ról 29500Ft-ra növelése kemény 1000 Ft-al, valamint a kilátástalan anyagi helyzetbe került családok támogatása a támogatások csökkentésével. Ezután a szöveg felsorolja a szociálpolitikán belül kiemelt célokat, amik nem célok, hanem alapvető törvényi kötelezettségek és még hab a tortán, hogy a végén felsorolnak 6 egyházi szervezet, mint kiemelt támogatandó területet úgy, hogy valójában egy fillérrel sem kapnak többet, sőt a Magyar Máltai Szeretet Szolgálat Egyesület 250 millió Ft helyett mindössze 194 milliót Ft-ot kap. Na ezen a ponton már nehéz idegekkel bírni a szöveg olvasását.

Mindenképp meg kell még említenem, amiről most nem lesz időm részletesen beszélni, hogy a KSH augusztusi adatai szerint az alkalmazásban állók havi nominális nettó átlagkeresete egyedül a humán egészségügyi, szociális ellátásban részesülőknél csökkent a tavalyi évhez képest; méghozzá rendkívül nagy 3,3%-os mértékben. Mindez tovább súlyosbítja ennek a területnek a menőségi színvonalát és méltánytalanul igazságtalan működését.

Végül egy utolsó gondolatsort engedjenek meg. A szocialisták uralma alatt bevett szokássá vált, hogy szegény és szegény ember között faji alapon különbséget tettek. A szocialisták hatalmas bukásában sok-sok minden közrejátszott, de ez is egy jelentős momentum volt. Ezen a téren egyébként meggyőződésem, hogy a szélső liberálisok magyarellenes politikája volt a meghatározó az elmúlt nyolc év kormányzásában, mindezt értékelték is a választók és reméljük mindörökre eltűntek a szélső liberális SZDSZ-s politikusok. Bár itt kételyeim vannak, hiszen van, akit közülük a Fidesz nagykövetnek nevezett ki.

Épp a napokban tartották az úgynevezett Szociális Expó nevű rendezvényt ahol az emberi jogaikra - mármint a saját emberi jogaikra - oly kényes szélső-libellások közül néhányan felvettették, hogy lehet, mégsem kellene faji alapon szegénységi politikát folytatni, mert az fajgyűlölethez vezet. Természetesen a jelen lévő ultra-szélsőséges liberálisok továbbra is hitet tettek a faji alapú rendszer mellett. Én innen csak a szélső-liberálisoknak üzenem: nem azért nem lehet faji, vallási, etnikai, nemzetiségi alapon különbséget tenni szegény és szegény ember között, mert az – ebben az esetben egyébként teljességgel érthető - fajgyűlöletet okoz, hanem egyszerűen azért, mert a legalapvetőbb emberi jogokat sérti. Jelen helyzetben a magyarok, németek, szerbek, szlovákok, románok emberi jogait.

Itt tartok a kezemben néhány olyan 2010-es pályázatot, amelyek faji alapon adnak szociális támogatásokat. Sajnos ez a költségvetés sem mentes még ez alól. Példaként említem a Roma telepeken élők lakhatási és szociális integrációs programját, amiben ha csak egyetlen egy szót megváltoztatnának és Szegény telepeken élők lakhatási és szociális integrációs programjának hívnák, már nem jelentene faji diszkriminációt, attól függetlenül, hogy valószínűleg ugyanaz a kör kapná meg továbbra is ezeket a támogatásokat. Én személy szerint a költségvetésben szereplő hasonló előirányzatokra, mint a múlt csökevényére tekintek és megadom az új kormánynak azt a lehetőséget, hogy amin lehet, most változtassunk, amin nem, azon jövőre. De határozattan kijelentem, hogy a jövő évi költségvetésnél már legteljesebb tiltakozásunkat fogjuk kifejezni, ha Magyarország költségvetésében, magyarokat nemzetiségük alapján hátrányosan diszkrimináló tételeket fedezünk fel. Addig is árgus szemekkel fogjuk figyelni, hogy az elkövetkező időszakban kiírandó pályázatok a szegénységi juttatások tekintetében faji alapon különbséget tesznek-e.

Sneider Tamás, a Jobbik országgyűlési képviselője

jobbik.hu